Flelem - Tumblr Posts - Page 2
Mit meg nem adnék azért ,hogy vissza mehessek 1 napra, amikor még teljes szívből,őszintén szerettük és féltettük egymást
Bárcsak mégegyszer úgy megölelhetnélek mint régen...sosem engednélek el
Nélküled már soha nem leszek ugyan az az ember
Ugyan úgy hibásak vagyunk mindketten,ezt együtt rontottuk el...
Hiányzol, és fáj, hogy nem keresel, pedig egy hónapja beszéltünk utoljára. Igaz, akkor is egyszavas válaszokat adtál... Neked tényleg nem hiányzom?? Mert én belepusztulok, hogy nem tudom mi van veled. De most akkor sem én foglak keresni, most nem. Ez egyszer nem fogom feladni a maradék önbecsülésemet, és igenis várok. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy legközelebb csak szeptemberben beszélünk leghamarabb. De most nem adom magam.
Még régebben meséltél nekem valamit... Megígértem, hogy nem mondom el senkinek, így ide sem írom le. De nagyon rosszul esett az, amit akkor mondtál. Nem tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről, de számomra kétségbeejtő az a történeted
Örökké csak beszélgetni szeretnék, csak Veled, de félek, hogy idővel elfogynának a témák... Mi lesz velünk akkor?
Annyiszor meg szerettem volna már fogni a kezed... De nem merem
Emlékszem, két méter távolságot tartottunk az első nap...az utolsón már olyan közel ültem hozzád, hogy ha nem féltem volna, hozzád is érhettem volna
Bármiféle alap vagy háttér-információ nélkül feltételezel rólam dolgokat - amikről hangosan sírsz az interneten, és még csak a nevemen se nevezel meg -, de én vagyok az aki fél tőled.
Az irónia.