Annyira Fj, Hogy Mindig Akad Jobb Dolgod Nlam

Annyira fáj, hogy mindig akad jobb dolgod nálam

Azt írtad, fölösleges aggódnom, és, hogy te elfogadod a halált, nem zavar, ha hamar elér téged... De te nem tudod, hogy mikor ezt olvastam, patakokban folyt a könnyem már csak a gondolattól is, hogy elveszíthetlek. Most is, mikor ezt írom, mikor csak visszagondolok rá. Alig látok a könnyeimtől. Mert szeretlek!

Én: ott van Ő

Xy: hogy kiszúrtad

Én: nem nehéz (ha mindig mindenhol Őt keresem)

Elegem van

Elegem van a családomból, hogy azt hiszik nekem nincsenek problémáim, és mindig én vagyok a rossz

Elegem van a barátaimból, hogy egyáltalán nem vagyok nekik fontos és könnyen pótolnak

Elegem van Belőle, hogy folyamatosan megbánt, és azt érezteti velem, hogy a terhére vagyok, pedig én mindennél jobban szeretem

Elegem van az idegenekből, akik bunkón nekemjönnek, és akik megbámulnak; nem láttatok még fehér embert??

Elegem van magamból, hogy bármihez hozzányúlok leesik vagy összetörik, hogy képtelen vagyok jól teljesíteni, és hogy a föntebb felsorolt dolgok képesek megbélyegezni a kedvemet, holott emelt fővel kéne elvonulnom mellettük, mint akit nem érdekel. Elegem van abból, hogy ilyen gyenge és szánalmas vagyok... Elegem van abból, hogy vannak érzéseim

Bárcsak...

Randizz egy fiúval, aki fekete bőrdzsekit hord

Veled álmodtam... Nem igaz, hogy még itt is a gondolataim közé férkőzöl... Hiányzol